Én nem kaptam ingyen barackost a budai hegyek oldalán. Apám s anyám sem volt MÁV nyugdíjas. Nem költöztettek be minket a XII-be hithű honvédek közé, nem kaptunk telket a Balaton partján sem. Nem öltem s szándékosan talán nem is csaltam túl sokat. Örökölni is azt fogom amit magam adtam, hogy szüleim öregkora egy kicsit legyen könnyebb mint előtte. Amim van azért így vagy úgy megfizettem. Nem kerültem a kiválasztottak közé akik már az átkosban külföldi egyetemre jártak, és az akkori szempontok szerint magyarra sem juthattam be, mert apám lázadó volt s nem káder. Nekünk határt átlépni sem volt szabad csak ritkán, nem így a kiváltságosoknak. Hánynom kell attól,hogy azok hoznak megszorító intézkedéseket akik már az előző rendszerben is csak nyertesek voltak, s joguk erre a születésük által fakad. Nem tartom be azok utasítását akik bizonyíthatóan köztörvényes bűnözők, s maguk az ellentétét testesítik meg annak amit tőlem akarnak. A könyvelési tanácsadóból miniszterré avanzsált megszorító meg sem próbál belegondolni annak a rétegnek a helyzetébe ahova soha sem tartozott. A libákkal hírbehozott pislogó pedig tanuljon meg beszélni, az emberek szemébe a kamerába nézni. Vedeli a legdrágább Burgundit miközben kútból mert tisztítatlan vizet prédikál. Nem hagyom, hogy eltereljék a figyelmemet azok akik ide juttatták az országot, mert ezek a mai retró bohócok még ma is nekik ugrálnak madzagon. Pánikolnak mert hamarosan eljön a számonkérés ideje...A kapkodásban abba sem gondolnak bele, hogy a fix szavazóik nyakára tekernek ezzel még egy hurkot. Csak így tovább!